Gutási Éva gondolatai a könyvbemutatóról:
Egy kevéske késéssel, izgatottan
Indult az egész, amúgy megszokottan.
Engem hatalmas szárnyain már messze
Vitt a gondolat: Milyen lesz az este?
Elmúlt hat óra, mégis a terem
Egyre csak telt. Miközben nekem
Mindent újra át kellett gondolnom:
Mikor, kihez, miről kell szólnom.
De elfeledtették a köszöntő szavak
A nyomasztó terhet. Csendben maradt
Minden vendég. Elkezdődött végre!
Meghatottan hallgattam, köszönet érte!
Aztán, mint egy viharos forgatag
Végigsöpört közöttünk a színdarab.
Az emberek várakozva, döbbenten figyelték:
Hogy csapnak versekben össze az elmék,
A szerelmet és csalást hogy festi újra
Rímekben a színészek szavainak súlya.
Majd a legvégén én is színre léptem
Izgultam, talán nem is voltam képben.
De megküzdöttünk e szerelmi borúval
A beszélgetés során G. Tóth Károly úrral.
És megnyugodott szép lassan mindenki:
Nem csak szomorúan lehet költőnek lenni.
Megértették, hogy a versek a könyvben
Sérelmeim, mik így távoznak könnyen.
Ami nekik sport, zene vagy tánc
Az nekem e költői románc.
Néhány emberben még pár kérdés maradt,
De feltették végül a dedikálás alatt,
Kinn pogácsa és tea várta őket,
Evés közben a szavakon őrlődtek.
Aztán mosollyal arcukon, búcsúzva
Haza indulnak, mára ennyi kultúra
Elég volt. Mindenkinek marad
egy gondolat, mi újabb ihletet ad.
Így történt minden, gyorsan, szeretetben,
Nincs semmi meglepő ebben.
De ha valakinek ez még kevés:
Tudásközpont, Universitás utca, Pécs.