Gutási Éva gondolatai a könyvbemutatóról:

Egy kevéske késéssel, izgatottan

Indult az egész, amúgy megszokottan.

Engem hatalmas szárnyain már messze

Vitt a gondolat: Milyen lesz az este?

Elmúlt hat óra, mégis a terem

Egyre csak telt. Miközben nekem

Mindent újra át kellett gondolnom:

Mikor, kihez, miről kell szólnom.

De elfeledtették a köszöntő szavak

A nyomasztó terhet. Csendben maradt

Minden vendég. Elkezdődött végre!

Meghatottan hallgattam, köszönet érte!

Aztán, mint egy viharos forgatag

Végigsöpört közöttünk a színdarab.

Az emberek várakozva, döbbenten figyelték:

Hogy csapnak versekben össze az elmék,

A szerelmet és csalást hogy festi újra

Rímekben a színészek szavainak súlya.

Majd a legvégén én is színre léptem

Izgultam, talán nem is voltam képben.

De megküzdöttünk e szerelmi borúval

A beszélgetés során G. Tóth Károly úrral.

És megnyugodott szép lassan mindenki:

Nem csak szomorúan lehet költőnek lenni.

Megértették, hogy a versek a könyvben

Sérelmeim, mik így távoznak könnyen.

Ami nekik sport, zene vagy tánc

Az nekem e költői románc.

Néhány emberben még pár kérdés maradt,

De feltették végül a dedikálás alatt,

Kinn pogácsa és tea várta őket,
Evés közben a szavakon őrlődtek.

Aztán mosollyal arcukon, búcsúzva

Haza indulnak, mára ennyi kultúra

Elég volt. Mindenkinek marad

egy gondolat, mi újabb ihletet ad.

Így történt minden, gyorsan, szeretetben,

Nincs semmi meglepő ebben.

De ha valakinek ez még kevés:

Tudásközpont, Universitás utca, Pécs.

« vissza